Ajkai evangélikus templom
Bécsújhelyen, 1671. április 30-án kivégezték a Wesselényi Ferenc-féle főúri összeesküvés három vezetőjét. Több száz protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított ítélőszék elé, közöttük a korbeli ajkai prédikátorokat, Schultéti Jánost és Csajtai Jánost is, akik egymást követve 1666-1674 között szolgálták az evangélikus gyülekezetet.
Felségsértéssel, összeesküvéssel, a katolikus egyház megsértésével vádolták őket. A kegyelemért cserébe, követelték tőlük bűneik beismerését, a katolikus hitre való áttérést. Azokat, akik erre nem voltak hajlandók várbörtönökbe zárták, Negyven prédikátort Nápolyba hurcoltak. Hosszadalmas megpróbáltatások után harminckettőt közülük gályarabnak adtak. Sorsuk visszhangot keltett az Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében. 1676. február, 11- én a holland Michiel de Ruyter admirálisnak sikerült szabaddá tenni őket. Amikor szabad emberként a hajó fedélzetére léptek, a feljegyzések szerint a tengernagy ezekkel a szavakkal fogadta a huszonhat életben maradt gályarabot:
„Sok győzelmet vívtam ellenségeim felett, az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.”
Schultéti János sorsáról nem található írásos feljegyzés. A holland admirális levelezéseiből tudható, hogy Csajtai János a gályarabok között volt, a szabadulást nem élte meg, mert a gályarabságában meghalt.
2006, november 26-án az Ajkai Evangélikus Gyülekezet Vajda István lelkipásztor munkálkodása eredményeként, istentisztelet keretében emlékezett a prédikátorára, s a megszépült, felújított késői barokk templomának falára helyezett emléktáblával tette halhatatlanná őt, és mindazon elhurcolt protestáns pap, tanító emlékét, akik szenvedést vállalva kiálltak hitük, egyházuk mellett. Az emlékező, kegyeleti istentiszteleten az igét Ittzés János evangélikus püspök hirdette. Táblaavató beszédében többek között így fogalmazott: „Felelősen kell élnünk, legyünk hűek Istenhez, mint ahogyan hű maradt Csajtai János gályarab-lelkész is, akinek most, 330 év távolából leleplezhetjük emléktábláját.”
1991-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor a Debreceni Református Nagytemplomban ökumenikus istentiszteletet tartott, mely után lerótta kegyeletét, s engesztelő koszorút helyezett el a gályarabok emlékezetére 1895. szeptember 21-én felállított köztéri emlékműre.