Takács Tamás az előadó
Ajka – A szürke januári napon hamar sötétedett. A helyi járat álmosan kanyarodott a Kossuth utcai megállóba. Az utasok egy része a múzeumépület felé vette az irányt, ahol Bródy Imre születésének 125. évfordulója emlékére Takács Tamás, az egykori ajkai diák – ma már a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal főtanácsosa – A világításról mai szemmel címen tartott előadást.
Vesztróczy László, az előadó egykori tanára idézte fel tanári pályájának egy pillanatát. – A hetvenes éveket írtuk, amikor egy vidám kisfiú érkezett az akkori hetes iskolába. Múltak az iskolai éveink. Egy napon levél érkezett az iskolába – mesélte tanár úr -, mely hírül hozta, hogy Takács Tamás a székesfehérvári középiskolai évek után sikerrel befejezte egyetemi tanulmányait, mérnök lett. Egy tanár kívánhat ennél többet? Beérett a közös munka gyümölcse. Osztozhatott tanulójának örömében. Sokáig nem hallottam róla. A találmányi hivatalban Bródy Imre anyagokat kerestem az egyik osztályomnak, ott találkoztam Takács Tamás nevével. Érdeklődtem, nincs véletlen ajkai kötődése? Jelezte, hogy van, s ha alkalma nyílik rá, hangoztatja is. – „Büszke vagyok erre a kötődésre!” – válaszolta a főtanácsos úr, én meg, élve a ritkán adódó lehetőséggel, meghívtam előadást tartani. –
A múzeum előadó termének „katedrájáról” 2017. január 23-án a deresedő szakállú Takács Tamás tartott rendhagyó, magas színvonal fizika órát az érdeklődőknek, s a közöttük helyet foglaló mesternek, Vesztróczy tanár úrnak, Bródy Imre fizikus, kémikus feltalálóról, a kriptongázas villanylámpa kifejlesztőjének életéről, sorsáról, tudományos munkásságáról, fényforrásokról, világítótestekről, s az abba foglalt gázok, ledek előnyeiről, hátrányairól, környezetszennyezésről, hulladék- és haszonanyagok újrahasznosításáról.
Bródy Imre
– Bródy Imre 1891. december 23-án, Gyulán született, polgári családban. Az elemi, majd a polgári iskola első osztályát szülővárosában végezte. 1902–1909 között pedig Aradon, az állami főgimnáziumban tanult, 1909–1913 között a budapesti Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakos hallgatója volt. Tanári oklevelet 1915-ben, doktori oklevelet 1918-ban kapott. Tudományegyetemének, majd a németországi Göttingen egyetemének a tanársegédje – olvashatjuk többek között a feltaláló életrajzaiban. – 1922-ben Aschner Lipót kezdeményezésére és Pfeifer Ignác meghívására hazatért Budapestre. Itthon 1923. július 1-jétől tagja lett az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Pfeifer Ignác vezette kutató laboratóriumának. Az izzólámpa tökéletesítésének fizikai, anyagtechnológiai problémáin dolgozott Kőrösy Ferenccel, Millner Tivadarral és Theisz Emillel. Leghíresebb eredménye a kriptonlámpa feltalálása. A hosszú kísérletsorozat bebizonyította, hogy az argonnal töltött lámpákban az argon és a wolframgőz nem gázdiffúzió, hanem a termikus diffúzió szabályai szerint keveredik. Kripton-kísérleteit 1929-ben kezdte el, miután elméleti úton felismerte, hogy a kriptongáz az argonhoz képest – melyet addig töltőgázként használtak az izzólámpákban – kb. 10–20% hatásfok javulást eredményez. Az 1930-as szabadalmaztatás után a gyártás még sok technikai kérdés, köztük a kripton ipari előállításának megoldását követelte. Bródy Imre és Kőrösy Ferenc színképelemzéssel meghatározták a levegő kripton- és xenon tartalmát, majd Polányi Mihállyal és Orován Egonnal kidolgozták azt az ipari eljárást, mely útján ez még gazdaságosan kinyerhető. Az „Eljárás nehéz nemesgázok előállítására” című szabadalom lényege, hogy a levegőből az oxigén forráspontjánál alacsonyabb hőmérsékletű levegővel kimossák az oxigént, majd a maradékból cseppfolyósítás után választják ki a nemesgázokat.
Az 1937-es budapesti ipari vásár egyik szenzációja volt az első kriptonégő, ezt még külföldről vásárolt kripton felhasználásával készítették. A csingervölgyi üzemben 1937. október 23-án indult meg a hazai kriptongyártás.
Ez volt a világ első, ténylegesen működő kriptongyára! 1938 tavaszán már folyamatos volt a termelés, és havonta 17,5 köbméter kriptont termeltek 1 pengő 26 filléres literenkénti áron.
Az ajkai kriptongyár az Egyesült Izzó tulajdona volt, azonban a külföldi szabadalmak használata miatt Bródynak évekig kellett küzdenie az ellentétes érdekek miatt. 1941-re Bródy Imre és Mihálovits Tibor új kriptongyártási eljárást is kidolgoztak. Az Egyesült Izzó vezetése tervezte új kriptongyárak létesítését, ám a háborús körülmények közbeszóltak. Az önköltség csökkentése érdekében azért létrehozta az Ajkai Hőerőművet, megvásárolta az Ajkai Kőszénbánya Rt. teljes tulajdonjogát, és 1941-ben indult meg az áramtermelés, ezzel rendelkezésre állt a megfelelő mennyiségű villamos energia a fejlesztésekre.
Amikor 1944-ben Magyarország német megszállása után megkezdődött a magyar zsidóság elhurcolása, Bródy mentességet kapott, ám ő osztozott családja sorsában. A bajorországi Mühldorfba szállították. 1944. november 11-én tífuszjárvány miatt elkülönítő karanténba vitték. A feljegyzések szerint 1944. november 25-én halt meg, sírja Mühldorfban található, a felekezeti tömegsírok között. –
Csingervölgyben az egykori gyárépület falai még állnak. A háború alatt, után a kényes, érzékeny berendezéseket nyugatra, a nagyobb berendezéseket keletnek indították. Egyes egységeit állítólag egy magyarországi üzemben felhasználták. A gyárépület falai, a kripton-telepi házak, Ajka gimnáziuma őrzi Bródy Imre feltaláló nevét, a többi tudós emlékét, a magyar izzólámpáknak fényét is, melyek a bakonyi széljárta völgy levegőjéből kivont kriptonnal megtöltve indultak hódítani a világba.
Ahol a világon elsőként gyártottak üzemszerű körülmények között kriptongázt