Este
Olyan csend van.
Köröttem néma a hallgatás.
Még az eső is csendben koppan.
Kipi-kopp. … Kipp, … kopp.
Jó … éjszakát!
Füredi emlék
Elfáradt a Nap
Elfáradt a Nap, pihenni készül.
Fájdalmak, mit szavak sugalltak,
A lohadó vágyban csitulnak,
Ahogy a fenyő zöldje is le hull,
…. észrevétlenül.
Amikor a sirályok sírtak
Amikor a sirályok sírtak,
Hullámzott a tó,
Elhalkult a szó.
Mi csak néztük a vizet,
Miként sírjából kivet,
Néhány sápadt falevelet.
Az öreg fák alatt
Az öreg fák alatt a parton,
Mélyen hallgat a csend.
A múlt szürke ködében jár,
Honnan halvány kép dereng. “Az öreg fák alatt” bővebben
Ballagó unokához
Haja aranyló fényben tündököl,
Szemének tükrében csupa öröm,
Arcából pajkosan csillan már
A két játékos, huncut szembogár.
Útravaló
Azt mondta az én anyám: – Légy jó, Fiam!
Apám tanította: – Szeresd a hazát!
Érte háborúba ment, s én megfogadtam szavát.
A lelkész ekképp szólt az iskolában:
– A tízparancsolat szerint élj, Gyermekem!
Tavasz
A természetben a Nap melegének hatására pillanatok alatt eltűnt a szürkeség. Zöldbe öltöztek a bokrok, faágak. A som, aranyvessző sárga szirmai közé betolakodott a japánbirs pirosa. Szorgos méhek zümmögnek a korai érésű szilvafa hófehér gyöngyfüzérén. A parkok padján – mit sem törődve a járókelőkkel – napfürdőző fiatalok, öregek. Végre a hideg, esős böjti napok, szelek után itt a szeplőcsalogató, reményt keltő tavasz.
Olyan a táj, akár a zúgó méhkas
mikor, virágok nyílnak gyöngyszemekben.
Fecskék az eresz alatt
Megjöttek fecskéink,
Csí-né, és Csí bácsi.
No és a családja :
Csóri, Ricsi, Rácsi.